A magyar politika "House of Cards" pillanata

Gyurcsány lemondásához kényszerek és politikai szükségszerűségek vezettek, de a Demokratikus Koalíció talpon maradásához valószínűleg ez sem lesz elég

Gyurcsány Ferenc közéletből való távozása nem jelentéktelen ügy. Nyilván egy korszak végét is jelenti, ugyanakkor ez egy jelentős, nagy kockázatú politikai “hadmozdulat” is a Demokratikus Koalíció részéről. Egy olyan “out of the box” politikai cselekvés, amelyet érdemes mélyebben is megvizsgálni, mert abszolút lehet jelentősége a 2026-os Országgyűlési választás tekintetében.

Pletykák és szándékok

Szimbolikus, hogy Gyurcsány Ferenc lemondását (volt) felesége jelentette be, valamint a válás tényét is. Persze ebből azonnal azt a következtetést vonta le mindenki, hogy “benőzött a Feri”. Egyébként a házaspár kapcsolatáról politikai körökben amúgy is régóta pletykáltak: sokan terjesztették, hogy külön élnek, illetve, hogy Gyurcsánynak volt viszonya más nőkkel is. De ezek a pletykák eddig nem kaptak nagy figyelmet, hiszen a nyilvánosságban ez egy mintaházasság volt, csakúgy mint Lévai Anikó és Orbán Viktor kapcsolata.

A találgatásoknak és pletykáknak viszont most szabad utat engedett a DK, amelyet nem lehet nem szándékosnak értelmezni. Egy ilyen súlyú politikai döntést ugyanis rengeteg előkészítő-munkával, kutatásokkal, vitákkal jár. Nem csak úgy hipp-hopp megtörténik. Így nyilvánvalóan a párt és maga Dobrev Klára is számolt azzal, hogy megindul a találgatás, sőt ez szándék is lehet, hiszen így senki nem feszegeti azt a kérdést, hogy

mennyire hihetünk annak, hogy az immáron a politikában évtizedek óta együtt dolgozó házaspár megszakít egymással minden kapcsolatot egyik pillanatról a másikra.

Gyurcsányné és Gyurcsánypárt

Dobrev Klára egy viszonylag népszerű és tehetséges politikus, aki már nagyon régóta űzi az ipart. Ugyanakkor soha nem tudott kilépni a “Gyurcsányné” pozícióból. Korábbi választási sikertelenségeinek — többek között — ez is oka lehetett. De ez nem csak Dobrevre, hanem magára a pártra is igaz. A Demokratikus Koalíció mindig is Gyurcsány pártja volt. Most mind Dobrev, mind a párt tesz egy kísérletet arra, hogy létezhetnek-e Gyurcsány Ferenc nélkül.

Elképzelhető tehát, hogy nem csak a pártelnök visszavonulása, hanem maga a válás is egy stratégia eszköz. A kultúrában az áldozatoknak rendkívül fontos szerepe van. Különösen nagyra értékeli a társadalom a mártírokat, akik önmagukat és mindenüket feladva cselekszenek valami felfoghatatlant egy-egy közösség érdekében.

El tudunk-e nagyobb áldozatot képzelni a magyar politikában annál, minthogy egy 30 éve a pályán lévő politikus hirtelen lemond, sőt még az őt a pártelnöki székben követő feleségétől is elválik? Aligha. Ez egy olyan szimbolikus gesztus, amely még azokban is érzelmeket kelt, azokban is megnyom gombokat, akik egyáltalán nem szeretik sem Gyurcsányt, sem a DK-t.

Vége van?

A sajtóban domináns értelmezés az, hogy a DK-nak ezzel vége van. “Nincsen Demokratikus Koalíció Gyurcsány Ferenc nélkül”.

Én egyáltalán nem lennék ennyire optimista bátor. A DK egy több milliárd forintból gazdálkodó szervezet, amelynek vannak munkatársai, képviselői, önkormányzatai, valamint rengeteg politikai tapasztalata és tudása, amelyet a megfelelő stratégiát kiválasztva hatékonyan fel tudnak használni. Persze a gyurcsányi örökség lemosására nem biztos, hogy elég lesz 11 hónap.

Egyébként azzal, hogy most mondott le, Gyurcsány elterelte a figyelmet Magyar Péterről és az általa beharangozott hangfelvételről is. Tekinthetjük ezt afféle “búcsúajándéknak”, de egyébként még jól is jöhet ez a Tiszának. Ugyanis a felvétel nem volt túl erős, ráadásul az ukrajnai kém-ügy is rosszul sülhet el Tisza szempontjából, ha a Fidesznek sikerül elhitetni a választókkal, hogy Magyar Péter ukrán kém. A nyilvánosság jelentős része most Gyurcsányról beszél, vele van tele a közösségi-média és több “megemlékező” bulit is szerveznek a tiszteletére.

Éppen ezek miatt nem értek egyet például Török Gábor azon korai helyzetértékelésével, hogy ennek nincs jelentősége. Nagyon is van. Foglalkoztatja a nyilvánosságot és biztos, hogy bulvár-értéke miatt több emberhez eljut Magyarországon ez a hír, mint a Fidesz és a Tisza kémsztorija.

Mit tartogat a beszűkült politikai tér a DK-nak?

Egy politikai párt — általában — nem cselekszik stratégia nélkül. Különösen nem hoz ilyen súlyos és meglepő döntéseket jól körülrajzolt célok nélkül. Persze ezt az állításomat a Momentum az elmúlt másfél hónapban tiszta erőből cáfolja, de talán itt is igaz, hogy a kivétel erősíti a szabályt.

A kutatások szerint van Magyarországon 10-15 százaléknyi olyan választó, akik ha törik, ha szakad nem fog sem a Fideszre, sem a Tiszára, sem a Mi Hazánkra szavazni, viszont voksolni azért szeretne a választáson. Az óbaloldal és a zöldek eltűnése, valamint a Momentum teljes kipontozódása után ezeknek a választói csoportoknak a megszólításáért már csak DK és Kutyapárt van versenyben. Ezt valószínűleg a DK is felismerte.

Ezek a választók alapvetően ellenzéki attitűdökkel rendelkeznek, és kulturálisan nem szimpatizálnak a Fidesz, a Tisza és a Mi Hazánk által képviselt jobboldali értékrenddel. A szavazatuk leadásakor a saját értékrendjükhöz igazodó azonosulási pontokat keresnek (a teljesség igénye nélkül például: kisebbségi jogok védelme, környezetvédelem, női egyenjogúsági kérdések, szolidaritás stb.).

A Mi Hazánk a szélsőjobboldalisága, illetve a militáns radikalizmusa így nem is opció a baloldali-liberális választóknak. A két nagy “catch-all” párt pedig nem tud adni megfelelő azonosulási pontokat, hiszen ha bármi megosztó (pontosabban jelentős társadalmi támogatottsággal nem rendelkező) témát felvállalnának az mélyítené a párt támogatói közötti törésvonalakat. Pont ezért nem foglalkozik a Tisza sem a drogpolitikával, sem a Pride ügyével.

Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy e választók többségének a DK no-go-zóna. A DK szavazótáborát a korábbi években alapvetően az Orbán-ellenesség tartotta össze, pont úgy mint a Tiszáét most. Viszont a “legeurópaibb” párt növekedésének egyértelműen gátja volt Gyurcsány Ferenc. Mivel az ellenzéki érzelmű, de kulturálisan jobboldali szavazóknak (pl. ex-Jobbikosok), valamint a Fideszről lemorzsolódó választóknak elfogadhatatlan volt, az 50 év alatti balliberális választóknak pedig opcióként mindig ott volt a DK-val erősen kritikus MKKP, és a néha kritikus Momentum.

Még egy utolsó roham

Most, amikor jelentősen leszűkült a politikai tér, a poszt-gyurcsányi DK stratégiája nem lehet más, mint a Tiszán kívüli ellenzéki választók megszólítása friss, színvonalas baloldali üzenetekkel. Egy ilyen stratégia kialakítására a DK-nak van képessége és erőforrása is. Ha pusztán anyagi oldalról nézzük, akkor ez egy klasszikus ágyúval verébre szituáció. Viszont, ha az elmúlt években lejáratódott DK brand szempontjából nézzük, akkor ez egy megugorhatatlan feladatnak tűnik. 11 hónap alatt kellene visszaépítenie a Demokratikus Koalíció hitelességét, amiben nem nagy segítség az, hogy például óbudai polgármesterük, Kiss László hosszú hónapok óta börtönben van egy korrupciós botránnyal összefüggésben.

A DK nagyot kockáztat azzal, hogy Gyurcsány lemondott, viszont ezzel a maximumra is növelték az esélyüket arra, hogy 2026 után is talpon maradjanak. Habár becsülöm a politikai bátorságukat, nem látok sok esélyt a sikerre, ahogy arra sem, hogy a választókat sikerül majd megszólítani. Különösen egy olyan versenyfutásban, ahol a szavazók másik opciója a Kutyapárt, amely hosszú évek óta kemény kritizálja a DK-t.

Nem valószínű tehát, hogy sikerül a küszöb fölött becsúsznia a Demokratikus Koalíciónak a parlamentbe, de biztos, hogy meg fogják próbálni és semmiképpen nem érdemes még leírni az óellenzék utolsó, még éppen életben lévő formációját.