A magyar politika legkárosabb spinje

A többpárti demokrácia leépülése Magyarországon 1.

A többpárti demokrácia fokozatosan épült le Magyarországon. Ennek jelentős részéért a Fidesz a felelős, de hibásak benne a baloldali-liberális pártok is, akik csökönyösen nem akartak tanulni, nem akarták megérteni sem az átalakult politikai mezőt, sem a magyar társadalmat, és mindig, mindenkivel szemben egy morális felsőbbrendűségi pozíciót vettek fel.

A többpárti demokrácia leépülése Magyarországon című sorozatban azzal foglalkozom, hogy a baloldali-liberális politikai pártok, politikacsinálók, gondolkodók és elitek milyen hibákat követtek el az elmúlt 15-25-35 évben. Célom a kritika és a reflexió: vagyis hogy felfejtsem, hogy hogyan jutottunk el idáig és milyen új szemléletmódra van szükség ahhoz, hogy a magyar társadalomnak ez a baloldali-liberális része – amelybe én is tartozom – újra rendelkezzen érdemi politikai képviselettel és beleszólása legyen Magyarország sorsának alakításába.

---

A legkárosabb spin

A többpárti demokrácia eszenciája, hogy egy társadalmon belül politikai közösségek versenyeznek egymással azért, hogy beleszólásuk legyen az ország ügyeibe. Habár sokszor így tűnhet, de a pártok nem csak politikusokból, hanem aktivistákból, önkéntesekből, szimpatizánsokból, számos helyi közösségből, projektekből állnak, és értékrendi, világnézeti alapon szerveződnek. A politikai közösségeket az köti össze, hogy vannak közös értékeik és hisznek valamiben, amiért megéri hosszútávon dolgozni. Ráadásul úgy gondolják, hogy ettől mindenkinek, vagy legalább a társadalom képviselni kívánt részének jobb lesz. Viszont ha a pártok értékmentessé válnak, elveszítik az identitásukat és eljutnak az önfeladásig, akkor a politikai közösségek is felbomlanak és az emberek közös cselekvésbe vetett bizalma is elveszik, és megszűnik a többpárti demokrácia.

Furcsa, hogy 2025-ben ki kell mondani azt, hogy teljesen természetes, hogy egy társadalomban vannak különböző világnézetű emberek, de ki kell. Magyarországon a baloldali-liberális pártok az elmúlt 15 évet azzal töltötték, hogy ezt az alapvető gondolatot, az érték- és világnézeti alapú politika gondolatát kiirtsák a választóikból.

Az értékek a helyét a 2010 utáni magyar politika legkárosabb spinje: az “Orbán – nem Orbán” dilemma vette át.

Ennek a lényege jól ismert: nem arra kell szavazni, aki szimpatikus, vagy akivel egyetértesz, hanem arra, aki „ezt a tetves mocskos geci rendszert” le tudja váltani. Az értelmiség magáévá tette ezt a gondolatot és fundamentalista módon védi is. Ez jelenik meg a sajtóban és a véleményvezéreknél – gyakorlatilag egy dogmává vált és ennek meglettek a következményei.

Az értékek eltűnése a politikából

A politika kétféle tudásból áll össze: tekhnéből és episzteméből. A tekhné a gyakorlati-, az episztemé az elméleti politikai tudást jelenti.

A politikában a tekhné azokat a technológiákat összesíti, amelyek szükségesek a kampányoláshoz, a napi politizáláshoz, kommunikációhoz. Ennek jelentős része kutatásokra, tényekre alapul, amelyeket a szociológia, a szociálpszichológia, humánetológia, kultúratudomány, a jog, illetve a politikatudomány termelt ki. E tudásanyagok összességéből jön létre maga a politikacsinálás, amelyet a politikai tanácsadók és stábok végeznek, meg persze nyilván a politikusok is.

Az episztemé a politika kontextusában azt az ideológiai, elméleti, meggyőződésbeli keretet jelenti, – magyarán a politikai térben elfoglalt pozíciót, világmagyarázatot – ami a „mi és ők” ellentétpárt meghatározására szolgál. Enélkül egy politikai szereplő nem értelmezhető. Ennek a keretnek a meghatározása a politikai gondolkodók, politikusok, ideológusok feladata. Fő forrásai beszédek, írott szövegek, programok és az ezekből formált üzenetek, kampányok.

A tekhné és episztemé gyakran összefolyik, összemosódik, de fontos, hogy a technológia ne vegye át az alapvetések helyét, mert az végső soron identitásvesztéshez, a „mi és ők” felbomlásához vezet. És így nincs politika.

Ennek ékes példája az “Orbán – nem Orbán” dogma, amely egy kampánytechnikai kérdésből lett ideológiává, amely tartalmilag üres, és megmaradt a tekhné világában. A Fidesszel szemben egy értéktelített, kulturális kóddal és érzelmekkel létrehozott alternatíva helyett, a baloldali-liberális pártok egy technikai ellentétet állítottak fel, aminek a rövid összefoglalás annyi, hogy „Orbán egy geci”. Ez 15 év alatt arra volt elég, hogy a választók kb. 35 százalékát megszólítsa, és nekik meg is tanítsa ezt a dogmát.

Persze ennek is volt ellenpontja: megjelentek ugyanis kis értékalapú, antiestablishment pártok, mint a Magyar Kétfarkú Kutyapárt, vagy később a Mi Hazánk. A korai Jobbik és a korai Momentum is betöltött rövid ideig ilyen funkciót, de ők végül — az identitásukat feladva — betagozódtak az ellenzék dogmatikus rendszerébe.

Az óellenzéki pártok identitásvesztése és a Tisza felemelkedése

A dogma következménye lett az is, hogy a baloldali-liberális pártok közötti világnézeti különbségek feloldódtak. Ennek kiteljesedése a 2022-es választás volt, ahol közös választási programmal, egy zászló alatt indultak a liberálisok, a nemzeti radikálisok, a szociáldemokraták, a zöldek és a konzervatívok. Mindenki szentül meg volt arról győződve, hogy ez így lesz jó. Nem lett az.

Természetesen 2022-ig hosszú út vezetett: a baloldali összefogástól, a koordináción és a taktikai szavazáson át, az előválasztáson keresztül, a teljes összefogásig. Ezalatt a választók megtanulták, hogy mindig a legerősebb pártra kell szavazni, más nem számít. És ez újabb szögeket ütött a többpárti demokrácia koporsójában.

A baloldali-liberális pártok 2024-ben a Tisza megjelenésével kapták meg a kegyelemdöfést. Magyar Péter első interjúja előtt az antiestablishment pártok összesített támogatottsága már a 15 százalékot közelítette, amely jól mutatja, hogy mennyire kiábrándultak az értékmentes politika kudarcaiból a választók. Ebbe a térbe robbant be egy teljesen új politikai szereplő, aki tudta és tudja, hogy a baloldali-liberális szavazók jól megtanulták a dogmát, így a legnagyobb ellenzéki pártra fognak szavazni. A Tisza növekedését emellett az az értéktelített, alapvetően jobboldali politikai ajánlat biztosítja, amellyel a gazdasági válság miatt a Fideszre már csak megszokásból szavazó választókat csábítja át.

Így jutottunk el oda, hogy a Tisza az országos kutatásokban stabilan előzi a Fideszt és annak ellenére, hogy kulturálisan egyértelműen jobboldali párt, a baloldali-liberális sajtó, véleményvezérek, elitek, sőt még politikai pártok (!) is Magyar Péter mögött csoportosulnak, és hatalmas nyomást helyeznek minden értékalapon szerveződő, stabil szavazóbázissal rendelkező pártra, például a Magyar Kétfarkú Kutya Pártra.

Magyar Péter jól csinálja: identitásalapon szerzi meg a jobboldali érzelmű választókat és eközben kihasználja, sőt meglovagolja a baloldali-liberális szavazók és elitek “Orbán – nem Orbán” fundamentalizmusát a saját politikai haszna érdekében. Hozzáteszem, hogy még fokozni is tudja: jó példa erre a jobboldali választók számára nem fontos, vagy ellenszenves ügyek legumicsontozása.

Önfeladás

2025 nyarán, Magyarországon akkora nyomást helyez a nyilvánosság a baloldali-liberális választókra és politikai szereplőkre, hogy van olyan parlamenti párt, amely a választás előtt 10 hónappal, önmagától úgy döntött, hogy nem indul el a választáson.

Ez a lehető legrosszabb dolog, ami történhet egy politikai közösséggel. Cserben hagyja a választóit, cserben hagyja azokat az eszméket, gondolatokat, amelyeket elvileg képvisel. A Momentum pontosan ezt tette. Az átalakulás, az újratervezés és az őszinte, értékalapú politizálás helyett egyszerűen bedobták a törölközőt. Feladták, csak azért, hogy az 10-20 politikusok képezzen magának egy kis morális tartalékot a jövőre nézve, hogy valamiből meg tudjanak élni egy új rendszerben is. Ennél sokkal tisztességesebb lenne elindulni a választáson, harcolni és veszíteni, majd feloszlatni a pártot. Így a párt jelenlegi képviselői mandátumai értelmetlenek, azok legitimitás megszűnt.

A Momentum abban pusztult el, amiben mindig is szenvedett: meg akart felelni a véleményformáló eliteknek és a sajtónak. Most is ezt tették néhány extra karmapontért, amelyeket egyáltalán nem biztos, hogy 2026 után be fognak tudni váltani.

Viszont egy percig sem kell aggódni. Az állami támogatásokat a párt továbbra is megkapja majd, miközben ezért semmit sem kell tennie. A momentumosoknak így el sem kell játszaniuk, hogy az ellenzéki, vagy neadjisten a liberális választók érdekeit képviselik. Feltett kézzel állnak egy morális magaslaton és a személyes túlélésükre fordítják a maradék pénzt.

A legkárosabb spin következményei

Az “Orbán-nem Orbán” spin azért káros, mert azt tanította meg az embereknek, hogy az ő politikai preferenciáik nem számítanak, csak a taktika. Azt tanította meg a választóknak, hogy a politikai pártok kapcsán semmi nem számít, csak győzzék le az ellenfelet. A baloldali-liberális választók félretették a kritikus gondolkodást, a saját értékeiket pedig alárendelik egy dogmának, amely ugyan egyszerű és jól hangzik, de egyrészt nem feltétlenül igaz, másrészt elveti a demokratikus kontroll, pl. a koalíciós kormányzás vagy a többpárti parlamentáris demokrácia a lehetőségét. Mindez oda vezetett, hogy csak totális hatalomátvételben lehet gondolkozni, másban szinte eretnekség - ez pedig baj. Pontosan ez történt 2010-ben is, amikor a Fidesz 2/3-dal nyerte meg a választást. Ennek a következményei ismertek.