Egymillió lépés százezer szavazóért
A Tisza-stáb megmutatta, hogy miért potensebb politikacsináló, mint az óellenzék volt az elmúlt 15 évben
A Tisza párt és Magyar Péter nem csak azt bizonyították be, hogy el tudnak sétálni Nagyváradig úgy, hogy az ne legyen unalmas. Hanem azt, hogy van egy olyan kampánystábjuk, amelyik képes gyorsan és hatékonyan reagálni a valóságra, sőt amelyik még Magyar Péternek is képes nehéz, elsőre akár hülyeségnek tűnő feladatokat adni, amit ő végre is hajt. Ez a külső szemlélő számára nem tűnhet soknak, pedig ez jóval több annál, mint amivel az óellenzéki pártok nekifutottak a kormányváltásnak az elmúlt 15 évben.
Elemez, tervez, cselekszik, repeat
A kampánystábok elsődleges feladata, hogy értelmezzék a valóságot, majd ezt követően vagy bedobjanak egy ügyet a nyilvánosságba, amiből hasznuk van, vagy lenyomjanak, lenn tartsanak olyan témákat, amelyek ártanak nekik. Ez a kényszerek és kényszerítések struktúrája, amiben egy jó csapat formálja a valóságot és nem csak fut utána, sőt küzd azért, hogy uralja, vagy legalábbis alakítsa a napirendet.
Egyelőre úgy tűnik, hogy a Tisza jól költi el azt a rengeteg pénzt és erőforrást, amiből gazdálkodik. Látszik, hogy van egy potens, képességes kampánycsapatuk, amelyik nem találomra próbál politikát csinálni, sőt végre is tudja hajtatni a párttal és Magyarral azt, amit kitalál. Az elmúlt 15 évben ilyen képessége csak a Fidesznek volt, de ez most megváltozott.
Május elején a Tisza-stáb helyzetértékelése pontos volt. Muszáj volt valamit csinálniuk, hogy kimeneküljenek abból a Netflix-sorozatért kiáltó (de tényleg!) kémsztoriból, amibe belekeveredtek, és amibe a Fidesz keverni akarta (és akarja) őket. Ebben a helyzetben, Orbán Viktor elsőre teljesen jelentéktelennek, sőt megszokottnak tűnő tihanyi beszéde, amelyben a miniszterelnök a magyarellenes Simiont támogatta a román államelnök-választáson, ajándék volt. A téma a Tisza ölébe hullott, már csak kellett valami egyszerű, de nagyszerű, „out of the box” politikai cselekvés, amivel hatalmasra lehetett fújni az ügyet. Ez lett a gyaloglás.
Az óellenzéki pártok még fénykorukban is megelégedtek volna annyival, hogy dühös sajtótájékoztatókat tartanak, sőt még mérges közleményeket is kiküldenek, illetve posztolnak hármat az oldalaikra a témával kapcsolatban. Aztán feltartott kézzel állnak, hogy ők mindent megtettek, meg amúgy sincsenek szavazóik a határon túl. Ez az a dobozon belüli, konformista, antikreatív politikai gondolkodás, ami jelentős hozzájárult a korábbi választási vereségeikhez, illetve az eljelentéktelenedéshez.
Az elmúlt 15 évben csak az MKKP volt képes kitörni ebből a dobozból (vagy bele sem mászott soha?), és most már a Tisza is ezt a tábort erősíti.
Becsülgetés, számolgatás, kockáztatás
Mi lehet a matek az egymillió lépés mögött? Mi érhet annyit, hogy egy politikus több száz kilométert gyalogoljon, vállalva a kockázatot, hogy nevetségessé válik? A válasz 100 ezer potenciális szavazó.
Ne legyen kétségünk: a Tisza-stáb kiszámolta, hogy mennyit hozhat egy ilyen szimbolikus húzás a konyhára. Az érthetőség kedvéért megpróbáltam rekonstruálni a számítást, ami mentén dolgozhattak. Ettől pontosságot senki ne várjon, ez egy erős becslés, de láttunk már győztes kampányt ennél kevesebb valóságalappal is.
Jelenleg 438 ezer levélszavazásra jogosult magyar állampolgár van, akik a levélben voksolhatnak a magyarországi pártlistákra. A 2022-es választáson 58,71%-os volt a részvételi arány, és az érvényes szavazatok 93,56 százalékát a Fidesz szerezte meg.
A Nemzeti Választási Iroda azonban trükkösen nem közli, hogy a szavazatok pontosan honnan érkeztek be. Így nem tudjuk például azt, hogy az erdélyi magyarok közül hányan szavaznak a választáson.
Hogy minden kétséget eloszlassak: szándékosan a Magyar Nemzetben talált számokkal dolgoztam.
Ahhoz, hogy legalább egy közelítő számot kapjunk érdemes kiindulni a külhoni magyar kisebbségek méretéből. Romániában a külhoni magyarok 57, Szlovákiában 26, Szerbiában 11, Ukrajnában pedig 6 százaléka él. Persze ez egy durva becslés, hiszen az ukrajnai magyarok létszámáról — amely 100 ezer körül mozoghat jelenleg, és amiből néhány tízezren lehetnek jogosultak a választásra — nincsenek pontos adataink és a választási hajlandóságukat sem ismerjük.
Ha a külhoni szavazatok arányosan érkeznek be, akkor Romániából 150 ezer, Szlovákiából 69 ezer, Szerbiából 29 ezer, Ukrajnából 16 ezer levélszavazat érkezhet meg az urnákba. A fenti számítás alapján a Fideszen kívül pártok 2022-ben 9,3 ezer , a Fidesz pedig kb. 140 ezer szavazatot kapott Erdélyből.
Ha Romániában is a Magyarországi trendek érvényesülnek, illetve a magyarellenes Simion nyílt támogatása megtette a hatását, akkor ennek a választói tömbnek akár a 2/3-a is átfordulhat, ami közel 100 ezer extra szavazatot érhet a Tiszának.
Ez különösen akkor lehet igaz, ha az erdélyi választók elhiszik, hogy Magyar Pétertől is megkaphatják azt, amit Orbán Viktor megad nekik. Ráadásul, ha a Magyar bizonyít, akkor ez magával ránthatja a többi magyar kisebbséget is, így dominóhatásként a Fidesz akár 200 ezer szavazót is elveszíthet.
A szimbolizmus fontossága
Persze a fenti számításban közel sem lehetünk biztosak. Egyrészt azért, mert nem ismerjük a helyi viszonyokat és közhangulatot pontosan; másrészt, mert nincsenek pontos adataink; harmadrészt pedig azért, mert az RMDSZ valószínűleg megpróbálja majd tisztára mosni Orbán Viktort ezután is. Továbbá ne felejtsük el azt sem, hogy az Erdélybe csatornázott állami támogatások ( 2023-ban csak a Bethlen Gábor Alapon keresztül ez 81 milliárdot volt) sok embernek jelentenek megélhetést, fejlődést, lehetőséget és ezzel együtt függést a Fidesz-kormánytól.
A sok bizonytalanság és kockázat miatt a stábnak olyan politikai cselekvés kellett, amiben Magyar Péter bizonyítani tudja, hogy most ő van nyeregben és sokkal erőteljesebb mint Orbán Viktor. Mivel viszont pénzt osztani nem tudnak egyelőre, így a szimbolizmushoz kellett nyúlniuk.
És hogyan tudják a leglátványosabban szembeállítani Magyar Pétert Orbán Viktorral? Egy fizikai erőpróbával, ahol kiderül, amit amúgy is folyamatosan próbálnak beleégetni a választók fejébe vagyis, hogy ki a magyar politika igazi alfája.
A több száz kilométeres menetelés azt hivatott bizonyítani, hogy Magyar Péter még egy nehéz fizikai áldozathozatalra is képes a nemzet egységéért. Ráadásul Magyar egy ereje teljében lévő, friss, dinamikus férfi, aki előtt nincsenek akadályok. Pontosan olyan, mintha egy reklámból lépett volna elő, csak nem egy dezodort, hanem önmagát akarja eladni a választóknak. Az őt körülvevő karterek is ilyenek, lásd a fekvőző katonát, Ruszin-Szendi Romuluszt, vagy az esőben feszítő Radnai Márkot. Velük szemben egy idősödő, fáradó Fidesz van, amelynek élén a pocakos, őszülő Orbán Viktor áll.
Nyilván nem lehet lebecsülni sem a dramaturgiát, ahogy a magányos vándorból az út végére egy tömeggel menetelő vezér lesz; sem a magyar nemzeti jelképek egész tárházának visszahódítását a batyutól, a zászlókon át a népviseletig; sem pedig a cuki kacsás, kecskés, epres, gémeskutas képeket. De a legfontosabb, a választók tudatalattijába közvetített üzenet: Magyar Péter egy potens, erős vezető, aki jó irányba tudja vezetni a nemzetet.
Hogy ez végül bejön-e vagy sem, az majd a választási eredményből, illetve a közvélemény-kutatásokból kiderül. Az viszont biztos, hogy a Tisza-stáb bebizonyította, hogy tud politikát csinálni és képes arra, hogy teljes gőzzel kitartson az ötlete mellett a végsőkig. És ez már valódi veszélyt jelent a Fideszre.