Véget vethetnek a válságok az autoriter kormányzásnak?

A klímakatasztrófa okozta válságok elvezethetnek a Fidesz bukásához, de az autoriter trendnek ezzel valószínűleg nem lesz vége

A politika kulcskérdése, hogy kiről hiszik el a választók, hogy képes megteremteni a biztonságukat. Ez jelenleg különösen fogós kérdés, hiszen a klímakatasztrófa miatt egymást érik a súlyosabbnál súlyosabb külső válságok. Ugyanakkor a magyar politikai mező sajátosságai, illetve a kialakult alkotmányos rendszerünk miatt bárki is kormányoz, a hatalma megtartása érdekében használni fogja az autoriter eszközöket, ha nem tudja kezelni a kríziseket.

Miért nem lehet országos politikát csinálni Magyarországon a klímaváltozásból?

1. Mert rosszul meséljük el, hogy mi történik

Korunk legnagyobb problémájával, a klímakatasztrófával a politikusok nem tudnak mit kezdeni. Persze a rövidtávú politikai stratégiákat tekintve érthető, hogy nem foglalkoznak ezzel. A biztonság, az általános megélhetési problémák, a szegénység és a rossz gazdasági körülmények a választói Maslow-piramisban sokkal alacsonyabban vannak, mint a rendkívül absztrakt, kifejezetten rosszul framelt és még a tudomány által is „túl lágyan” kommunikált klímaválság (ehhez ajánlom Forgács Bálintnak, az ELTE PPK kognitív pszichológus kutatójának kiváló, de sajnos túl kevés figyelmet kapott tanulmányát). Nem mellékes, hogy így jutottunk el oda is, hogy az USA elnöke egy nyíltan klímaváltozás-tagadó ember lett.

2. Zöldnek lenni mainstream

Klímaszorongás ide, felmelegedés oda a magyarországi pártok különösen nem tudnak és nem is akarnak semmi extrát csinálni ezzel a témával. Addig jutottak, hogy kiválogattak néhány zöldnek nevezhető szakpolitikai elemet és berakták a senki által soha el nem olvasott 1945789 oldalas programjukba. Ja, és azt is elmondták, hogy a klímaváltozás fontos kérdés és küzdeni kell ellene. Magyarul mára ez alap, a zöldségben nincs semmi különleges, minden párt igyekszik beépíteni, ahogy csak tudja.

3. Erős a fragmentáció

Nyilván a helyzeten az sem segít, hogy a zöld szervezetek is olyanok, mint a szélbal szerveződések: töredezettek, különböző frakciókra bomlottak, egymást piszkáljak és azon vitáznak, hogy ki az igazibb marxista, vagy a zöldek esetében, akkor az atomenergia most zöld-e eléggé, vagy sem. És bizony, ha egy csapatban a csatárok azzal vannak elfoglalva, hogy egymás bokáját rúgják, akkor a meccs senkit sem érdekel és borítékolható a vereség.

4. Nincs politikai haszon

Fontos továbbá az is, hogy hiába foglalkoznak ezzel a témával. Rövidtávon (pl. egy választási kampányban) ez nem jár politikai haszonnal, nem egy törésvonal a társadalomban, nem visz el milliókat szavazni. Valamint a jelenlegi gazdasági körülmények között senkit nem érdekel egy ezzel kapcsolatos „politikai ajánlat”.

5. Nem ügy, hanem feladat

Ez nem egy „vízió” kérdés, hanem kormányzati feladat.

Mára a klímakatasztrófa a folyamatos krízisek miatt egy kormányzóképességi kérdéssé vált. Ha a választók alapvető biztonsága fenyegetve van és ezt nem tudja megszüntetni egy kormány, akkor könnyen elveszítheti a választást.

Ugyanakkor csak egy kormányzó erő rendelkezik azokkal az erőforrásokkal, amelyekkel jó, vagy legalábbis megfelelő döntéseket tud hozni. Finanszírozni kell a tudományos kutatásokat, rengeteg szakértőt kell magas fordulatszámon pörgetni több szakterületen ahhoz, hogy gyorsan találjon válaszokat. Ezzel szemben egy nem kormányzó párt 2-3 szakember által összeállított „ajánlata” olyan, mint egy játékautóval indulni egy gyorsulási versenyen.

Válságok hatása: csökkenő intézményekbe vetett bizalom

A klímaváltozással kapcsolatos válságok folyamatosan jelen vannak. Csak, ha Magyarországot nézzük, akkor a 2020 óta tartó időszakban számos olyan krízissel kerül(t) szembe a kormányzat, amelyek gyakorlatilag mind-mind a klímaváltozáshoz köthetők. Ilyen volt például a Covid, az aszály, az árvíz, és ilyen a ragadós száj és körömfájás, a madárinfluenza is. Ezekből pedig egyre több lesz. Már most komoly veszélyben van az élelmiszeripar, az energiaellátás, és a vízhiány is jelentős regionális válságokat okoz. Ezek mind az emberek létbiztonságát fenyegetik (ezeket egyébként már-már nevetséges módon nem kötötték össze a klímaválsággal az utóbbi évtizedekben), amely a legalapvetőbb politikai érték. Aki nem garantálja minden áron a biztonságot, arra nem fog szavazni a társadalom többsége.

Egyébként még a KSH friss adatain is látszik, hogy 2020-hoz képest csökkent a jogrendszerbe és a politikai rendszerbe vetett bizalom. „Szerencsére” a KSH nem árul el sokat ezekről az adatokról, de a csökkenés még így is tetten érhető. A válaszadók egy 10 fokú skálán értékelték a különböző intézményeket. A társadalom teljes átlaga valahol 4 és 6 pont között mozog az elmúlt 11 évben. 2025-ben arra számíthatunk, hogy ezek még nagyobbat fognak csökkeni (de valószínűleg úgysem mérik meg központilag, szóval nincs ok az aggodalomra).

Az adatokból az is látszik, hogy a 65 év alattiak esetében csökkent a bizalom az intézmények irányába. A nyugdíjas korosztály, amely egyébként a leginkább kiszolgáltatott az államnak, egyre jobban bízik az intézményekben, amíg a tanuló, dolgozó korosztályok egyre kevésbé. Ennek oka lehet, hogy a nyugdíjas korosztály kénytelen bízni a válságok alatt is a kormányzatban, illetve érdeke, hogy fennmaradjon a kormányzati stabilitás, hiszen ezeknek az embereknek hatalmas a kitettsége az állam felé és sokkal kevesebb a lehetőségük a változtatásra a saját életük kapcsán (pl. elköltözés, munkakeresés stb.).

Nagyon hasonló a helyzet a jövedelmi megoszlás esetén is. A legalacsonyabb jövedelműek (1. jövedelmi ötöd - kb. 1,9 millió ember, akik havonta átlagosan 80-100 ezer forintból élnek) bizalma nem, vagy csak alig csökkent, amíg minden más jövedelmi csoportban csökkent a bizalom. Itt is hangsúlyos szempont az államnak, a stabilitásnak való kitettség. Nyilván a két csoport fedi egymást, közel 200 ezer nyugdíjas tartozik a havi 100 ezer forint alatti nyugdíjkategóriába.

Természetesen ez a tendencia az iskolai végzettség esetén is látható. Minél alacsonyabb valakinek a végzettsége, annál kevésbé változott a bizalma az intézményrendszerben. A 25-64 éves kor közöttiek 11,9 százaléka tartozik a legfeljebb alapfokú végzettségűek közé. Az intézményekbe vetett bizalmuk megmaradásának oka lehet, hogy a válságok idején az erős kormányzatot támogatják, hiszen ők is az állammal leginkább függőségi viszonyban lévő emberek közé tartoznak.

Ezek az adatok rávilágítanak arra is, hogy hol lehet még a Fidesznek (mindenkori kormányzatnak) tartaléka a társadalomban: a legszegényebbek, az alacsony iskolai végzettségűek és nyugdíjasok között.

Ha nem is minden, de sok múlik a válságkezelésen

A klímakatasztrófa okozta válságok tehát az emberek legalapvetőbb létbiztonságát veszélyeztetik. A választást minden bizonnyal az nyeri, akiről jobban elhiszi a magyar társadalom, hogy képes kezelni ezeket. A Fidesz is ezért gyengélkedik: a válságokban edződött Orbán Viktor egyelőre nem találja a kiutat, és ezt a választók érzik. Éppen ezért van szükség arra, hogy új belső válságokat generáljon a Fidesz, amelyekre tudnak látványos megoldásokat nyújtani. Ilyen a Pride, vagy a drogügy (erről részletesebben itt írtam). De opció az is, hogy a külső válságokat átfordítsák belső válságokká, ahogy azt a covid idején is tették (ld. erről részletesen). Egyelőre ezek a próbálkozások nem tűnnek sikeresnek. Egyrészt valószínűleg azért, mert Tisza egy sokkal komolyabb politikai ellenfél, mint korábban a balliberális pártok voltak, másrészt azért, mert sok krízis van egyszerre és szinte csak a “gátépítésre” marad idő, a blamegame-re és politikai haszon learatására már nem. Ez pedig a támogatottság csökkenéséhez vezet, valamint egy lehetséges választási vereséghez.

A kormányváltás azonban nem fogja megoldani a klímakatasztrófa következtében elszaporodó kríziseket. Ezek külső válságok, amelyeket nem tud befolyásolni egy kormányzat sem. És ha a megszüntetni nem lehet, akkor ezeket kezelni kell.

Bárki is fogja a kormányrudat ezekre a válságokra megoldásokat kell adnia, ha nem teszi, akkor veszít. A magyar politikai mező antagonisztikussága miatt a vereség viszont nem opció. Éppen ezért akárki is kormányoz, félve a hatalma elvesztésétől használni fogja azokat az autoriter eszközöket, amiket a Fidesz az elmúlt másfél évtizedben bevezetett, tesztelt és közel tökéletesre fejlesztett. Nem számít, hogy ezek jók vagy rosszak, a rendszer és a társadalom ismeri és megszokta őket. Az irányítófülkében pedig van egy kényelmesen kiült hely, és immáron évek óta minden választás arról szól, hogy ki ülhessen a vezérlői székbe. Ez 2026-ban sem lesz másképp.

Persze, ha a magyar politikai- és alkotmányos rendszer teljesen megváltozik, átalakul, akkor fordulatot vehet a történet. De ehhez nem csak kormányváltásra van szükség.